Oldalunk folyamatos bővítésével igyekszünk minél szélesebb körben körbejárni az óvodát, minden kérdésre választ találni. Önnek is van kérdése, de nincs, akinek feltegye? Írja meg nekünk! Szakembereink szívesen válaszolnak minden olyan kérdésre, amely az óvodai élettel kapcsolatos.

Kérdéseit felteheti a "Kapcsolatfelvétel" menüpont alatt található űrlapon vagy írjon nekünk az info@ovoda.info.hu e-mail címre. Válaszainkat ebben a menüpontban olvashatja.

Olvasói hozzászólás Az apa szerepe a gyermek életében (Otthoni élet az óvodáskor alatt) című íráshoz
2009.09.22

"T. Szerkesztőség!

Érdeklődéssel olvasom lapjukat, nagyon tetszik, igényes, érdekes témákat vet fel. Az apa szerepe a gyermek életében című cikkükhöz szeretnék hozzászólni. Véleményem szerint nagyon fontos az apa szerepe a gyermek életében, mégis ahogy a cikk szerzője rátapint a lényegre, ez nem minden gyermek életében evidens. Sajnos nemcsak az elvált szülőknél van ez így, hanem tapasztalataim szerint (a környezetemben is sok helyen) azoknál a családoknál is, ahol az apa és az anya együtt él. Sok apa úgy gondolja, hogy ő azzal, hogy dolgozik és eltartja a családot (vagy nagyobb részét megkeresi a betevőnek), mentesül az otthoni \"teendők\" alól. Ideértve a gyermekkel ápolt kapcsolatot, mert sok apa azt hiszi, hogy ez egy feladat. Nincs türelme hozzá, nem akarja, és nem lát mögé, nem érzékeli, hogy ezzel micsoda károkat tud okozni a gyermek lelkében, ami egy életre kihathat a gyermek életében. Én már elváltam, nálunk ugyanezek a problémák fennálltak.

A férjem nem látta be azt, hogy fontos a gyermek életében. Nekem kellett terelgetni egymás felé őket, ő is a kényelmes apukák táborába tartozott. Nem érzékelte a problémákat, pedig én felhívtam rá a figyelmet. A nemtörődömség pedig váláshoz vezetett. Innen folytatódhatna a sztori a szokásos módon, hogy a gyerek alig látja az apját és teljesen kivonult az életéből. Viszont teljesen meglepődtem a változáson: 180 fokos fordulatot vett az apuka, és intenzíven elkezdett részt venni a gyerek életében. És úgy látom, hogy nem kötelességtudatból, vagy lelkifurdalásból, hanem teljesen önszántából, mert így érzi. Minden nap felhív, hogy mi van a gyerekkel, és ha nem látja egy nap, már hiányzik neki. Sokat van az apjánál és nálam is, sőt, mostmár közös programokat is szervezünk, melyet a gyerek kimondottan élvez és fürdik a figyelemben. Mi ugyan nem költöztünk újra össze, de az én esetemben pozitívra fordult a dolog. Ha az apjánál van, ott teljes figyelmet kap, nálam ugyanúgy. Közben nem kell megosztania magát lelkileg. Megvannak a közös programok, ahol mindketten ott vagyunk.

Ha a gyerek úgy érzi, hogy meg kell osztania magát a szülők között, hogy lelkifurdalása kell hogy legyen, ha az egyik helyen jobban érzi magát, mert a másik szülőnek az rosszul esik, az lelki sérülésekhez vezethet. Véleményem szerint ha egy gyerek lelkileg rendben van, az már nagy előny. El is ítélem az olyan szülőket, akik lelkifurdalást ébresztenek a gyerekben, ha az máshol jobban érzi magát, mint otthon. Ehhez természetesen hozzátartozik mindkét szülő intelligenciája, hogy sérelmeiket levetkőzve, belátva és elfogadva a közös élet kudarcát, előtérbe helyezzék a gyermek érdekeit, mely véleményem szerint az egészséges lelki fejlődéséhez elengedhetetlen. Kérem a szerkesztőséget, hogy levelemet közöljék, vagy használják fel egy újabb \"apás\" cikk közléséhez, mert szerintem ez egy nagyon fontos téma. Kérem, hogy közöljenek olyan cikkeket, apás program tanácsokat, ahol az apák is ki tudnak bontakozni, hogy lássák, nem is olyan nehéz. Ezzel sajnos beállítottságukat megváltoztatni nem lehet, de hátha belátják egyszer, hogy fontosak gyermekük életében, és hogy egy életre való uticsomaggal látják el, ha figyelnek rájuk és törődnek velük.

Elnézést ha hosszúra nyúlt levelem, köszönöm a figyelmet, maradok hű olvasójuk: Fidel Mária, Szentes."